Szeretettel köszöntünk minden kedves látogatót óvodánk honlapján!

Kellemes böngészést kívánunk!

Községünk Szentistván az Alföld és a Bükk hegység közötti sík területen fekszik. Nevét I. István, Szent István király tiszteletére emelt egyházától kapta. Matyótelepülés - amely nevet Mátyás királytól származtatják – amire mai napig büszkék vagyunk. Bár a gazdagon díszített népviseletet ma már nagyon kevesen viselik, hordják, igyekszünk a hozzánk látogató vendégek, és a jövő nemzedéke számára megőrizni azt.


Községünkben már az 1938-as évben volt óvoda. Az akkori időben egyetlen ilyen intézmény volt a környéken, 140 beírt gyermek járt az óvodába. Az egyház fenntartása alatt működött, egy apáca óvónő, egy dajka, és egy főzőnő látta el a gyermekek felügyeletét, és étkeztetését. Ilyen gyermeklétszám mellett az óvoda csak a – megőrző hely funkciót tudta biztosítani. 1948-ban történt az óvoda államosítása. Lényeges változást jelentett a személyi állomány vonatkozásában, melyből következett a tartalmi munka területén is az előbbre lépés. 1951-ben az óvoda két csoporttal működött. 1958-ban három csoportra bővült. Három óvónővel, három dajkával, és két főzőnővel dolgoztak. Kialakulása óta közös épületben volt az iskolával. Udvari játékra az 1946-ban kialakított községi játszótér szolgált. A közös épületben lévő óvodai helyiségek nem elégítették ki az igényeket. Egy új 100 férőhelyes négycsoportos óvoda építését kezdték meg, melyet 1962-ben adtak át rendeltetésének. A fenntartó által jóváhagyott költségvetési keret mellett a fejlesztések egy részét a lelkes szülőkkel való összefogás révén tovább bővítették. Az udvar kialakítását, parkosítását, játékokkal való felszerelését is így valósították meg. A demográfiai hullám ekkor mélypontra került, és csak három csoportot tudtak beindítani. A negyedik csoportban iskolai napközis csoportot működtettek. A községben a gyermeklétszám újra emelkedett, a beírt gyermek 93 fő volt. A csoportok zsúfoltak lettek, mely indokolttá tette a negyedik óvodai csoport beindítását is. Az 1981-82-es nevelési évet már négy csoporttal, 111 beírt gyermekkel kezdték meg. A személyi és tárgyi feltételek ennek megfelelően bővültek, a nevelőmunka színvonalas ellátását biztosították. Majd az 1999-2000-es nevelési évben már ismét csak három csoport működött. Az évek során folyamatos volt a korszerűsítés, a belső berendezés, bútorzat bővítése, cseréje. A játék és szemléltető eszközökkel való ellátottság biztosított a kor követelményeinek megfelelő színvonalú, amely jól szolgálja a nevelő-oktató munka végzését. Az óvoda a közoktatási rendszer legelső láncszeme az intézményes nevelés elindítója a gyermekek életében. Ebből eredően nagy felelősséggel és szakmai hozzáértéssel végzi az alapozó nevelést, oktatást. A gyermekek személyiségének, egyéni képességeinek figyelembe vételével differenciáltan fejleszti tovább őket. Kezdetben központilag kiadott országos érvényű egységes alapprogram szerint folyt a nevelőmunka az óvodában. Ez a program a gyermek életkorának megfelelően az általános érvényű célokat, és az elérendő követelményszinteket határozta meg. Ezt a programot többször módosították, majd megjelent az úgynevezett keret jellegű program, melynek ajánlásai teret engedtek a szakmai önállóság kibontakozásának, megfogalmazódhattak benne a helyileg megvalósítható feladatok. 1996-ban az ONAP lehetőséget biztosított az óvodapedagógusok nagyobb módszertani szabadságának nagyobb érvényesítésére. Az alapprogramban meghatározottak szerint dolgoztuk ki a helyi nevelési programunkat, melyben a TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ program irányelveit követtük. Az 1999-2000-es nevelési évtől kezdődően jelenleg is a tevékenységközpontú program alapján dolgozunk, ami már a saját intézményünkre szabott, melyet a nevelőtestület dolgozott át, figyelembe véve a helyi lehetőségeket, sajátosságokat a társadalom és a szülők részéről jelentkező speciális igényeket, elvárásokat. A gyermekek tevékenységére, aktivitására épülnek a napi programok. Nagy hangsúlyt helyezünk a személyes tapasztalatok megszerzésére, a természetes környezetben való ismerkedésre, felfedezésre. Bevonjuk őket a megismerési folyamatokba. Módszereink játékosak, érdekes eszközökkel történik a motiválás, az ismeretnyújtás. A játék, mint alaptevékenység érvényesül az ismeretszerzés során is. A szülők igénye alapján a napi programokon túl többféle lehetőséget is kínálunk, melyből a gyermekeik érdeklődésének megfelelően választhatnak. Néptánc, zene-ovi, ovi-foci, emellett biztosítjuk a lehetőséget a keresztény szellemű nevelésre, hitoktatásra is. 2005. július 1-jén hat település részvételével oktatási társulás alakult, és ennek eredményeként a szentistváni óvodához 2 tagóvoda (Borsodivánka, Tiszadorogma) kapcsolódott. Időközben történtek szerkezeti és személyi változások, így a Szentistvánon működő óvodához 2007-ben már csak egy óvoda, Tiszadorogma tartozott. 2014. év elején a társulás megszűnt. 2015. szeptember 1.-től óvodánk a Szentistváni Gézengúz Óvoda nevet viseli.
A mindennapok öntevékeny, bizalmat erősítő, élmény gazdag tevékenységein keresztül igyekszünk tartást, önállóságot, boldogságot adni gyermekeinknek, olyan bensőséges, érzelmi biztonságot nyújtó, szeretetteljes kapcsolatban a szülői házzal szorosan együttműködve, amelyben a gyermekek apró lépésekben tevékenységek közben fedezik fel a világot. Kiemeljük a művészeti, a környezet megismerése és az egészséges életmódra nevelést. Ugyanakkor a játék a kisgyermek legfontosabb tevékenysége - hatékony személyiségformáló hatása miatt megkülönböztetett helyet kap óvodai nevelőmunkánkban. Nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott gyermekeket szeretnénk nevelni, akik harmóniában élnek környezetükkel, akik mélyen tudnak kötődni falujukhoz, tudnak nevetni, felfedezni, csodálkozni. Óvodánk 6:30-16:30-ig tart nyitva, a napirendet a stabilitás és a rugalmasság jellemzi. A stabil pontokat, a rendszerességet az azonos időpontban visszatérő tevékenységek jelentik. Napirendünk kialakításakor figyelembe vesszük a gyermekek életkorát, az évszakok befolyásoló szerepét, a gyermekek egyéni fejlődési ütemét, így a szabad játék mellett a tevékenységek sokszínű variációja jelenik meg.